2022. júl. 7.6 perc olvasás

A művészetterápiákról

Művészet és pszichoterápia

A művészet gyógyító ereje nem újkeletű találmány, már az őskorban is gyógyítottak tánccal és zenével (ez a ma élő, ősi gyökerekkel rendelkező kultúrákban még mindig megfigyelhető). A művészet lehetőséget, eszközt ad ahhoz, hogy verbalizáció nélkül tudjuk kifejezni magunkat, nehézségeinket. Edwards 2014-es könyvében

a művészetterápia születését Hillhez és Naumberghez vezeti vissza. Adrien Hill brit művész volt, aki elsőként használta a művészetterápia kifejezést, a képalkotás terápiás alkalmazására. Nagyjából ugyanekkor Margaret Naumberg amerikai pszichológus szintén bevezette a kifejezést, ő volt az első, aki összekötötte a freudi analízist az alkotás tevékenységével. A két úttörő elképzelése hasonló volt, de mégsem azonos: Naumberg felhasználta a művészetet a terápiában, míg Hillnek a művészet maga volt a terápia. Ha művészetterápiáról beszélünk, abban benne van a terápiás kapcsolat hangsúlya. Ezzel szemben, a művészet, mint terápia során önmagunkat gyógyítjuk ,,spontán” a cselekvéssel. Ezen nüansznyi eltérés mentén vált ketté a művészetterápia fejlődése: a művészet, mint terápia és a művészetterápia (Edwards, 2014). Hol történik a gyógyulás? Szerintem vitathatatlan, hogy az alkotás önmagában gyógyít, de a gyógyulás minősége (rövid/ hosszútávú, azonnali/késleltetett, felszíni/ mélyebb struktúrákat érintő, feldolgozott/feldolgozatlan, integrált/ nem integrált) már terápiához kötött. A gyógyulás minőségét már a terápia fogja garantálni.

A Brit Művészetterapeuták Szövetsége a következőképpen határozza meg a művészetterápiát: ,,A művészetterápia a képzőművészeti anyagok használata önkifejezésre és reflexióra egy képzett művészetterapeuta jelenlétében. A művészetterapeutához beutalt klienseknek nem kell rendelkezniük korábbi művészeti tapasztalattal vagy készséggel, a művészetterapeuta nem elsősorban a kliens képének esztétikai vagy diagnosztikai értékelésével foglalkozik. Gyakorlóinak általános célja, hogy a képzőművészeti anyagok használata révén, biztonságos és segítő környezetben lehetővé tegye a kliens számára, hogy személyes szinten változást és növekedést érjen el” (BAAT, 2003).

A művészet terápiás előnyeit Liebmann foglalta össze (1994): a művészet kommunikációs eszköz; hidat képez a terapeuta és a kliens között; önfelfedezés és önkifejezés; aktív, kreatív elfoglaltság, valamint segít megküzdeni a destruktív érzésekkel (Ebben: Juhász, 2016). Fontos, hogy a művészetterápiában az esztétikának már nincs semmi szerepe, nem kell képzettnek lenni vagy megfelelő kézügyességgel rendelkezni ahhoz, hogy értékeset alkossunk. Minden, amit kiadunk magunkból érték, hiszen a belsőnket képviseli és gyógyulással jár. A terapeuta a rajzok kifejező és kommunikatív oldalára koncentrál. Jaspers (1986) a megértést és a megmagyarázást hangsúlyozta a terápiában. A megértés alatt érti, annak a képességét, hogy a terapeuta a bőrén legyen képes érezni a páciens szorongását, magányát, vagy amit a képen megjelenít. A jaspersi szemlélet limitációja, hogy csak akkor alkalmazható, ha közismert szimbólumok vannak a képen, illetve az emocionális tartalmak mindenki számára ismertek (Tényi, 2013).

A művészetterápia, mint módszer mára világszerte elterjedt, akkreditált képzéseken oktatják, klinikákon alkalmazzák, szervezetek felügyelik, könyvek és útmutatók vannak hozzá és a köztudatba is elterjedt a létezése.

A művészetterápia fajtái

A művészetterápiákat többféleképpen is lehet csoportosítani: milyen eszközt használ(?), aktív vagy receptív(?), mi a központi eleme(?), milyen irányzat alkalmazza(?), egyéni vagy csoportos (?). Az ,,eszközhasználat” szempontjából beszélhetünk képzőművészeti terápiáról, tánc- és mozgásterápiáról, zeneterápiáról és drámaterápiáról. Fejes Renáta (2017) cikkében az aktív és receptív (máshol passzívnak említik) megközelítést említi. Az első során a folyamatban illetve a végtermékben megjelenő érzelmek értelmezése áll a középpontban (a kliens is részt vesz az alkotás folyamatában), míg a receptív folyamatban egy korábban létrehozott alkotás által (a mostban) kiváltott érzéseket vizsgálják.

A művészetterápia alapját az analitikus elméletek adják, és ahogy az analízisből is továbbfejlődve kialakultak új irányzatok, úgy a művészetterápia használata is új irányokat vett. Malchiodi 2011-es művészetterápiás kézikönyvében részletes leírja a különböző irányzatok viszonyulását a művészetterápiához. A tárgykapcsolat-elmélet szerint a művészi kifejezés tükörként segít megérteni a belső tárgykapcsolatok értékét. A humanista irányzat az önmegvalósításra és a személyes potenciálra helyezi a hangsúlyt. Az olyan eszmék, mint Maslow csúcsélménye, amelyek magukban foglalják a kreativitás elméleteit, támogatják a művészetterápia alapelvét, miszerint a művészi alkotás kreatív folyamata minden egyén számára fejlesztő hatással bír. A személyközpontú, a Gestalt és az egzisztenciális terápia kortárs fejlődése mind támogatják a személy kreatív erőforrásaiba vetett hitet a belátás és a jólét elérése érdekében. Beck a kognitív-viselkedéses megközelítést adaptálta a művészetterápiába, tükrözve azt az elképzelést, hogy a negatív viselkedést/ szorongást kiváltó gondolatok képi megjelenítése segíthet a változás előidézésében. E megközelítés szerint a képek kognitív reprezentációk is, amelyek módosíthatóak. A megoldásközpontú és a narratív elméletek már kiemelten hangsúlyozzák az egyén szerepét a kezelésben. Az expresszív művészetterápiás (vagyis multimodális) megközelítés különböző művészeti formák (művészet, zene, tánc, dráma és kreatív írás ) terápiában való felhasználásának koncepcióján alapul. Ez a módszer a hagyományokhoz és kultúrához nyúl vissza és hangsúlyozza, hogy valamennyi művészet integratív módon használható a terápia fokozására (Malchiodi, 2011).

A képzőművészet az egyik legáltalánosabban elterjedt formája a művészetterápiás módszereknek. A vizuális önkifejezés előnye, hogy az elrejtett szimbólumok, jelképek kevésbé kontrollálhatók, mint a szavaink, illetve az elkészült alkotás semmiképp nem válhat emlékezethamisítás tárgyává. Bármikor újra elő lehet venni, összehasonlítani későbbi, korábbi munkákkal, vagy újraértékelni (Farkas 2009). Az alkotás jelentése, értelme az eltelt időtől függetlenül ugyanaz marad –az azonban, ahogy az egyén később értelmezi saját művét, igen jelentős lehet, hiszen nem a mű változott, hanem az alkotó. A képzőművészet-terápia tárgykörébe tartozik a festés, rajzolás, kerámiázás, varrás, kollázs készítés - minden, amit két kézzel alkotni lehet.

A csoportos művészetterápia a kliensek széles körében alkalmazható, akik számára az egyéni munka nem megfelelő, vagy akik számára a csoportban való részvétel jelentős előnyökkel jár (Liebmann, 1999). Előnyösebb lehet a csoportos terápia például annak, akinek problémái vannak az intimitással, vagy a társas helyzetek okozta feszültségek oldásra szorulnak. A csoportos művészetterápiának számos különböző megközelítése létezik: lehetnek nyitottak vagy zártak, direktívek vagy nem direktívek. Waller (1993) kilenc gyógyító tényezőt határoz meg a csoportterápiában, köztük az információ megosztását, a katarzist és az interperszonális tanulást. A csoportos interaktív művészetterápia modelljének központi eleme maga a képalkotás, illetve annak kreativitásra ösztönző szerepe, valamint a csoporttagok és a művészetterapeuta közötti interakció. A pszichodinamikus csoportterápia során is elődleges fontosságú az elkészült képek szerepe, ami kommunikációs csatornaként funkcionál (Tényi, 2010). A csoportterápia komplexen járul hozzá a gyógyuláshoz: a beteg eléri a tudattalanját, kiadja a tartalmat magából (átalakítva azt), majd beszél róla és a közös értelmezés mellett meg tud jelenni az áttétel és viszontáttétel folyamata is. A képek így tartalmazzák a csoportdinamikát is és ki tud alakulni egy csoportra jellemző egyedi szimbólumnyelv is. A terapeuta ennél a módszernél aktív részese a folyamatnak, ugyanis teljes mértékben bevonódik, ő is alkot. Egy jungiánus módszer a komplex, tematikus művészet- pszichoterápia, ami a katarzis élményre épít. Antalfai (2010) cikkében értekezik az Én, a természet és a kultúra terápián történő integrációjáról, a belső és külső világ közötti áramlás elősegítéséről. Ötvözi a zene, irodalom imaginációt segítő hatását, mindig egy adott téma köré épülő foglalkozással. A terapeuta itt nem értelmez, csupán katalizáló szerepe van, segít kibontani a csoport asszociációit.

Nem érdemes hatékonyság, eredményesség mentén összehasonlítani az egyéni, illetve csoportos terápiát, hiszen mindkettőnek megvannak az előnyei. Az egyéni terápia mellett szólhat, hogy rugalmasabb, egyszerűbb a magánélettel összeegyeztetni, hosszát jobban tudja az egyén kontrollálni. Előnyösebb akkor is, ha valakinek inkább belső jellegű (nem interperszonális) gondjai vannak, esetleg a kliens túlságosan visszahúzódó, vagy sérülékeny egy csoportos foglalkozáshoz, így biztonságosabb terepet nyújthat az egyéni terápia. A hosszútávú terápia több éven át tarthat, míg a rövidtávú egyetlen üléstől 12 vagy több ülésig terjedhet. Általánosságban elmondható, hogy a tartós vagy összetett nehézségekkel küzdő klienseknek hosszabb távú munkát ajánlanak. A rövidtávú művészetterápia megfelelőbb lehet ott, ahol a kliens problémájának világos fókusza van, mint például a közelmúltban gyászoló kliensek esetében (Edwards, 2014).

Felhasznált irodalom:

Antalfai, M. (2007). Katarzis élményre épülő tematikus művészet-pszichoterápia In: Demetrovics Zs. Kökönyei Gy., Oláh Attila (szerk) Személyiséglélektantól az egészségpszichológiáig Trefort Kiadó, 356-382. (BAAT) British Association of Art Therapists (2003) Membership Directory 2003–2004, London: British Association of Art Therapists. Edwards, D. (2014). Art therapy. sage. Farkas V. (2009): Gyógyító alkotás. Geobook Hungary Kiadó, Szentendre. Fejes, R. (2017). A művészetterápia szerepe a serdülőkori depresszió kezelésében. Párbeszéd: Szociális munka folyóirat, 4(2). Freud, S. (1900). The interpretation of dreams Sigmund Freud (1900). Jaspers, K. (1986). Karl Jaspers: Basic Philosophical Writings: Selections. Jones, E. (1972). Sigmund Freud Life and Work, Volume One: The Young Freud 1856- 1900. London: The Hogarth Press Juhász, Zs. (2016). Művészei programok és művészetterápia börtönkörnyezetben. Börtönügyi Szemle, 4, 83-93. Jung, C.G. (1997) Jung on Active Imagination, London: Routledge. Jung, C.G. (ed.) (1978) Man and his Symbols, London: Picador Liebmann, M. (Ed.). (1994). Art therapy with offenders. London: J. Kingsley. Liebmann, M. (1999) Art Therapy for Groups, London: Routledge. Malchiodi, C. A. (Ed.). (2011). Handbook of art therapy. Guilford Press. Niederland, W. G. (1989). Trauma und Kreativität. Nexus-Verlag. Schuster, M., & Balázs, I. (2005). Művészetlélektan: képi kommunikáció-kreativitás-esztétika. Panem. Starobinski, J. (2006): 1789 − Az értelem jelképei. Európa Könyvkiadó, Budapest. Tényi, T. (2013). Pszichiátria és művészet: válogatott írások. Pécsi Tudományegyetem. W. D. Fröhlich: Pszichológiai szótár, Springer Hungarica Kiadó Kft., Budapest, 1996, pag. 86, 242 Waller, D. (1993) Group Interactive Art Therapy: Its use in training and treatment, London: Routledge

A művészetterápiákról

Friss bejegyzések

Opmerkingen